A Szent Birodalom vagy Wobihmoarr egy hatalmas birodalom, amelyek emberek millió, népek százai fölött uralkodik már több mint ezer éve (a pontos kronológia a Legyőzhetetlen hadseregig nincs tisztázva, ott viszont egy részletes uralkodói lista olvasható). A wobih hagyományok szerint az istenek királya, az Elrejtőző a saját fiát küldte le a földre hatszáz kisisten kíséretében, hogy hozzanak békét és teremtsenek rendet az emberek között. Az Elrejtőző fiától származnak a Szent Ház, a wobih dinasztia tagjai és a királyok királya (avagy nagykirály) egyik állandó címe a Földreszállt Istenség, míg a wobih nemesség magát az Elrejtőző fiát elkísérő kisistenektől származtatja és ennek emlékére nevezik abadai gyűlésüket Hatszázaknak.
A wobih évszázados, szívós küzdelemben szép lassan meghódították az ismert világ nagy részét és egy stabil politikai berendezkedést hoztak létre, amelynek alapjai: a wobih hadművészet, a wobih vallás és az isteni eredetű dinasztia iránti lojalitás. A legnagyobb hódító egyébként a legendás Eltord nagykirály volt, az egyetlen, akit a legenda szerint isteni atyja már életében magához vett az égbe és maga mellé ültette az igazi Égi Trónra, amelynek a Szent Palotában álló Égi Trón csak hitvány földi mása. E képet a Hősök csarnoka és a Legyőzhetetlen hadsereg egyes részei annyiban árnyalják, hogy kiderül belőlük, hogy Eltord könyörtelen uralkodó volt, akit sokan gyűlöltek keménykezűségéért. Ő Tiarak nagykirály kedvenc uralkodója és Qwersat személyes példaképe is.
A nagykirály hatalma elvileg korlátlan, de a gyakorlatban inkább egy rendkívül bonyolult hatalmi egyensúlyon alapul a Szent Birodalom évszázados stabilitása és virágzása. Egyfelől a Hatszázaknak kiterjedt törvényhozói, adómegajánlási és ítélkezési jogaik vannak és ők felelnek Abadai közrendjéért is, valamint ők szólíthatják fegyverbe a wobih nemesség egészét, ezért a nagykirály állandó alkukra kényszerül velük, amelyekben a gyengébbik fél, a Hatszázak kifinomult tárgyalási stratégiákkal próbálják érvényesíteni érdekeiket. (Erre világos utalások vannak a Hősök csarnokában és a Legyőzhetetlen hadseregben is.) Jelentős informális hatalommal bírnak a Szent Város főbb kultuszainak papjai is, különösen a Nagy Anya halhatatlan főpapnője, Séa és az Elrejtőző mindenkori főpapja, bár ők végsőkig lojálisak a nagykirályhoz, aminek különösen fontos szerep jut a Kegyetlen istenekben. Ezenfelül a Szent Palota hivatalainak nagyhatalmú és sokszor különféle udvari pártokhoz kötődő vezetőinek is megvan a maguk lehetősége a régi szép időkben, a semmiből születettek felemelkedése előtt a Birodalom ügyeinek önálló alakítására. Ám ezeket a Kegyetlen istenek idejére ismételt tisztogatási hullámok segítségével végképp maguk alá gyűrik a semmiből születettek, a Szent Palota kormányzójává emelkedő Marrand révén, aki a Szent Palota szemeinek és füleinek, a nagykirály titkosrendőrségének vezetőjeként már egyébként is éppen elég befolyással rendelkezett korábban. És végül, a semmiből születettek felemelkedése előtt a Szent Palotában számos udvari párt, frakció létezett, amelyek a Szent Ház ambiciózusabb tagja köré szerveződtek.
Helyi szinten a Szent Birodalom nem minden területen van egyforma súllyal jelen. Egyes vidékeket a nagykirály által kinevezett városkormányzók és helytartók kormányoznak és ezek a tisztségviselők a Szent Palota hivatalaival közvetlen kapcsolatban állnak. Más területeken szövetséges királyok, fejedelmek vagy köztársasági tisztségviselők uralma alatt korlátozottan önálló politikai életre van lehetőség, ami kiterjed még a háborúzás jogára is, minek köszönhetően a Szent Birodalmon belül sosincs béke. Ugyanakkor az is tény, hogy ezek a területek is a Szent Birodalom joghatósága alatt állnak, adóznak és katonákat adnak a Szent Birodalomnak, a nagykirállyal közvetlenül leveleznek a Titkos Kamarán keresztül és önállóságuknak lényegében az szab határt, hogy a wobih-knak vannak-e az adott ügyben saját érdekei vagy akár csak elképzelései az ügy helyes rendezéséről. Erről különösen sok szó esik a Legyőzhetetlen hadseregben, de a szövetségesek ellentmondásos státusának már a Kegyetlen istenekben is megvan a maga szerepe.
Ez a kifinomult hatalmi egyensúly a legtöbb szereplőt érdekeltté teszi, hogy a fennálló rend keretei között próbálja kezelni konfliktusait. Hogy mennyire hatékony is ez a rendszer, azt tulajdonképpen a Kegyetlen istenekből tudjuk visszakövetkeztetni: ekkor a Két Szentséges Úr Háborújában nagyjából háromszázezer katona vesz részt, többségében a szövetséges uralkodók katonái közül a sorsdöntő borrawai csatában, miközben a későbbi kötetekből kiderül, hogy a Szent Palota a régi szép időkben néhány ezres seregeket mozgatott és a félelmetes Északi Hadsereg is mindössze harmincezer fős volt, Qwersat ifwerseni győztes serege harmincezres, a Gardiont elfoglaló Nagy Hadsereg negyvenezres. Vagyis a Szent Birodalom erőforrásaival igencsak takarékosan bánt korábban a Szent Palota, ahogy az is nyilvánvaló, hogy a szövetségeseknek lett volna elég katonai erejük, hogy megnehezítsék a wobih uralmat, ha éppen makacskodnak. Hogy ez utóbbi sosem következett be, az a Szent Palota ügyességének, a Szent Birodalom gondosan megkomponált bonyolult hatalmi mechanizmusainak volt köszönhető. Helyi lázadások és háborúk mindig voltak, de a királyok királya hatalmát komolyan soha senki sem vonta kétségbe.