Basil Fourey Wiki
Advertisement

1247-122811-Ronda-road-Roman.jpg

A Szent Birodalom egy közelebbről meg nem nevezett kontinensen található, s a Birodalom lakói értelemszerűen úgy gondolnak magukra, mint akik a kontinens központi részén élnek. Tőlük északra barbár népek laknak, keletre hatalmas, vég nélkülinek gondolt tenger kezdődik, nyugaton a szárazföld beleveszik egy áthatolhatatlan sivatagba, délen pedig, a Masqon folyótól délre, két hatalmas birodalom áll szemben Wobihmoarral, akikkel a wobih-k évszázadok óta élethalál harcokat vívnak: délkeleten az iqariak, délnyugaton a merhanák birodalma.

A Szent Birodalom északi részén egy részben mesterséges, részben természetes akadályok által alkotott és erődrendszerrel megerősített védelmi vonal húzódik, a tokari erődrendszer, amelynek központja a tokari sziklaerőd. Ezt az erődrendszert védelmezi a Szent Birodalom legnagyobb mozgó hadereje, az Észak Hadsereg, amelynek parancsnoka a tokari helytartó, aki a régi világban, még a semmiből születettek felemelkedése előtt a Szent Birodalom egyik leghatalmasabb nagyura volt.

A határokon túl északnyugaton hatalmas legelők vannak, északkeleten égig nyúló hegyek magasodnak. Ilyen tájakon élnek a barbárok, akik gyakran fenyegetik a Szent Birodalmat invázióikkal. Az egyik barbár népcsoport tagjai a saperek, ezek a klánszervezetben élő, közmondásosan bátor, szívós harcosok is, akik nemzedékek óta állnak ellent minden wobih hódító törekvésnek. Közéjük tartozik Qwersat is, a trilógia főhőse, aki gyerekként kerül a Szent Birodalom egyik távoli helyőrségébe, Fotas városába, és ott felnövekedve katona lesz belőle. A saper "hegyi emberek" egyszerre örvendenek közutálatnak és bizonyos fokú, félelemmel vegyes tiszteletnek a Szent Birodalomban, amit legendás vérszomjuknak köszönhetnek: az évszázadok során a saper hegyek az Északi Hadsereg számos különítményét nyelték már el nyomtalanul. Ugyancsak az északi barbárok közé tartoznak a Kegyetlen istenekből megismerhető melarok, akik a saperek távoli és sokkal szelídebb rokonai, valamint a traqwaiak, akik a Kegyetlen istenekben és a Legyőzhetetlen hadseregben is szerephez jutnak. Utóbbi könyvben sok szó esik több másik északi barbár népről, amelyek közül a könyv elején a Kilenc Sas nevű törzsszövetség emelkedik ki hatalma révén.

A határon innen a legnagyobb északi város Baroda, amely kiemelkedően fontos szerepet játszik a Kegyetlen istenekben, mint Noan szentséges úr székvárosa és a Legyőzhetetlen hadseregben, amikor még az ősi királynői dinasztia ("Berennis lányai") uralkodik fölötte. A gazdag kereskedőváros a Tokarból a Szent Város felé vezető északi Szent Út mentén fekszik és ahogy a Sárkányfiókában mondják, északon végül minden úton Barodába jut el az ember. Ez a város, bár már évszázadok óta a Szent Birodalom része, mindmáig megőrizte bizonyos mértékű önállóságát és egyúttal vezető szerepet játszik az északi népek körében mint emberemlékezet óta legtekintélyesebbjük. A város a Baroda folyó mentén épült, s egyik fő szimbóluma nem más, mint a folyóban lakó krokodil.

A Szent Birodalomnak három fővárosa van: a milliós Nozeongoret (ismertebb nevén: a Szent Város), ahol a királyok királya lakik a Szent Palotában; a százezrek által lakott  Abadai, ahol a wobih nemesség ősi gyűlése, a Hatszázak működik; és a valamelyest kisebb, de még így is metropolisz méretű Gorlea, amely a wobih kultuszok formális központja (azért "formálisan" az csak, mert a legnagyobb kultuszok főpapjai sok időt töltenek a Szent Városban, a királyok királya közelében). Ezek nem messze fekszenek egymástól, s jól kiépített úthálózat köti őket össze, bár Gorlea és Szent Város között a Legyőzhetetlen hadsereg tanúsága szerint az Orandos folyón hajóval is lehet közlekedni. A Szent Várost egyébként szintén jól kiépített, a nagykirály embereinek fenntartott úgynevezett Szent Utak kötik össze a Szent Birodalom négy sarkával.

Keleten a leginkább említésre méltó terület a tengerparton éló tusqanok dúsgazdag Hét Városa, amelynek élén egy király áll. A Kegyetlen istenek idején uralkodójukat Acwalaqnak hívják, aki Qwersat régi barátjának és harcostársának számít. A Hősök csarnoka történetének idején még Acwalaq apja, Aqwaq király uralkodik a tusqanok fölött, az ifjú Acwalaq pedig testőrtisztként szolgál Qwersat alatt. A Legyőzhetetlen hadsereg történetében Acwalaq előbb a Szent Város Nagy Katonaiskolájának diákja, majd frissen kinevezett testőrtiszt. A tusqanok legendás hírű hajósok, akik távoli, közelebbről meg nem nevezett országokkal kereskednek, mérhetetlenül gazdagok és közmondásos a pénzéhségük és azt tartják róluk, hogy pénzüket gyakran fordítják a Szent Birodalom politikai ügyeinek befolyásolására érdekeiknek megfelelően és a lojalitás korlátait át nem lépve. Legnagyobb városuk Acelon, amely feltűnik a Kegyetlen istenekben és a Hősök csarnokában is.  

A déli területekről viszonylag kevés derül ki a könyvekből. A merhana határvidék többé-kevésbé pusztaságnak tűnik, amelyen szinte csak erődök, kisebb falvak, katonai jelleget is hordozó kolostorok és wobih nagybirtokok gazdasági központjai találhatók. Célzásokat lehet olvasni a Hősök csarnokában arra, hogy ez a vidék a wobih hódítás előtt virágzó országoknak az otthona volt és a wobih-k maguk is szívesen újra benépesítenék a területet, ha a közvetlen merhana fenyegetés csökkenne a határvonal délebbre helyezésével. A merhana határvidék katona vezetője a hoyrai helytartó, de a jelek szerint neki kisebb a hatalma és kevesebb erőforrás fölött rendelkezik mint északon a tokari helytartó, amit a wobih-k azzal magyaráznak, hogy a barbárok mindig nagyobb fenyegetést jelentenek, mit egy civilizált ellenség. Az iqari határvidék is némiképp hasonló képet látszik mutatni, több könyvben is szóba kerülnek a két nagyhatalom közötti bizonytalan határok között élő félbarbár, harcias népek. Közéjük tartoznak például a haargotok, a későbbi Didar szentséges úr és a Hősök csarnokában szereplő testvére, Delaar. Az iqari határvidék ezzel együtt kevésbé tűnik lepusztultnak, mint a merhana részek, legalábbis az iqari háborúról szóló Legyőzhetetlen hadsereg kevésbé utal ilyesmire. Ennek a határvidéknek egyébként Nombar közmondásosan bevehetetlen sziklaerődje a központja, amelynek erejéről egy, a Kegyetlen istenekben szereplő anekdota is tanúskodik és ugyancsak a Kegyetlen istenekből tudjuk, hogy Didar szentséges úrnak is ez a székhelye.

Advertisement