Basil Fourey Wiki
Advertisement

1369-122811-Merida-Roman-road.jpg

A Hősök csarnoka azért született, mert túl sok mindent tudtam már Wobihmoarról, Qwersatról és társairól ahhoz, hogy az első kötet, a Kegyetlen istenek ne folytatódjon. Mivel azonban a Kegyetlen istenek egy történet vége, nem tehettem mást, mint, hogy az első kötet történetének előzményeit meséljem el, azokat az eseményeket, amelyek tizenöt évvel előzik meg a Kegyetlen istenekben bemutatott polgárháborút. Ez a kötet tehát az első kötet "prequel"-je.Miért éppen ekkor játszódik? Aki figyelmesen olvassa a Kegyetlen isteneket, annak számára nem lehet kérdéses, hogy a második kötet történetének különleges helye van a sorozat szereplőinek életében. Sok más érdekes, feldolgozásra méltó eseményt választhattam volna a két könyv történeteit elválasztó tizenöt évből: a Testvériség Háborúját például, amely csak három évvel előzi meg a Kegyetlen istenek cselekményét az időben vagy a Két Nagykirály Háborúját, amelyben Tira nagykirálynőt Akré váltja az Égi Trónon  amely tíz évvel történik a Kegyetlen istenek eseményei előtt, de aligha kétséges, hogy a Hősök csarnokában elbeszélt történet egészen kivételes pillanat Qwersat életben. Ekkor zajlik ugyanis a nagyhatalmú déli szomszédok, a merhanák elleni Tavaszi Háború, tetőpontjaként az ifwerseni csatával, amely kiérdemli az ifjú Qwersatnak a szobrot a címbéli Hősök Csarnokában, a Szent Birodalom második fővárosában álló kultikus épületben, ahol a wobih történelem legnagyobb hadvezéreinek szobrai sorakoznak az idők kezdetétől a jelenig, s ekkor születik meg a Sárkány legendája is, amelynek igazi jelentőségét a Kegyetlen istenekből ismerhetjük meg.  

Spoilerveszély[]

Nemigen tudok a könyvről úgy beszélni, hogy közben el ne áruljak egyesek számára talán spoilernek tűnő részleteket, amiért mindenki elnézését kérem, aki nem szereti az ilyesmit. De azért bízom abban, hogy csak nem leszek képes egy nagyjából 1 millió karakternyi szöveg összes érdekességét elfecsegni néhány sorban és nem veszem el senki kedvét az olvasástól.

Történet[]

A könyv kezdetén Qwersat már a királyok királya testőrségének parancsnoka, mely tisztséget korábbi érdemeinek köszönhetően nyerte el. Érdemei részben katonaiak, részben az udvari intrikák világából származnak. Mint az már a Kegyetlen istenekből tudható, ebben az időben az Égi Trónon a gyereklány Tira ül, akinek a nevében régensként népszerűtlen anyja, Semes királynő kormányoz és az ifjú Qwersat a királynő maroknyi hívei közé tartozva egyre nagyobb hatalomra tesz szert, s egyre erősebb gyűlölet tárgyává válik a wobih nemesség körében. Közben zajlik messze délen egy sokáig csendesen csordogáló határháború a merhanák ellen, amely azonban éppen a könyv kezdetére kezd katasztrofális fordulatot venni, részben annak köszönhetően, hogy a belharcokkal elfoglalt udvar és a wobih nemesség nem veszi elég komolyan a merhana fenyegetést. Ennek következtében egymást érik a kudarcok a hadszíntéren és hamarosan nemzedékek óta nem tapasztalt helyzet alakul ki a merhana határ mentén. Qwersat ebben a helyzetben jut kritikus szerephez: egyfelől minden erejét megfeszítve próbálja felgöngyölíteni a Semes elleni legújabb és minden korábbinál veszélyesebb összeesküvést, keres és talál magának új szövetségeseket, másfelől viszont dél felé tekint, Merhana felé, s sikerül rábeszélnie az anyakirálynőt, hogy hadd változtassa meg a háború karakterét egy szokatlanul merész haditervet követve, amelynek végeredménye majd az ifwerseni csata lesz, jutalma pedig a szobor a Hősök Csarnokában.     

A könyv felépítése[]

A Hősök csarnoka szerkezetileg nagyon hasonló a Kegyetlen istenekhez. Ez is negyven, egyenlő hosszúságú fejezetből áll, négy könyvbe rendezve és a cselekmény itt is több szálon fut. Az egyik cselekményszál Qwersatot követi nyomon Abadaitól, ahol a könyv története elkezdődik a Szent Városon át a Merhana Birodalom belsejéig, majd onnan vissza a Szent Városba. Egy másik cselekményszál a merhana határvidékre vezet, Akré nagyúr (a majdani nagykirály) és ifjú kísérője, egy Didar nevű haargot tiszt (a későbbi szentséges úr) kalandjait kíséri figyelemmel. Ezenfelül kiemelt figyelmet, egész fejezeteket kap: Séa, a Nagy Anya főpapnője, Marrand, aki ekkor a Szent Palota szemeinek és füleinek frissen kinevezett főnöke, Amtar (a későbbi szentséges úr), valamint Semes régenskirálynő. Ez utóbbi fejezetek részben Abadaiban, részben a Szent Városban játszódnak és a Szent Palota és a Hatszázak bonyolult politikai intrikáit követik nyomon. A történet perspektívafüggősége itt is fontos szerephez jut, mert a könyv cselekményének nagy részét egyetlen bonyolult és nehezen kibogozható összeesküvés szálainak felfejtése, tehát egy nyomozás teszi ki, míg másik része a Tavaszi Háborút mutatja be.

Kezdetben az okozta a legnagyobb fejtörést számomra, hogy lehet-e egy olyan történetet érdekesen bemutatni, amelynek a vége pontosan tudható az előző kötetből. Fog-e izgulni az olvasó bármelyik szereplő sorsáért, érdekesnek fogja-e találni a sztorit? De nem sokáig aggódtam emiatt. Elvégre a legtöbb könyvről úgyis előre tudható, mi a vége. Így egy idő után már jobban izgatott az a probléma, hogy ne váljon a második kötet az első puszta függelékévé: az is találjon benne valami érdekeset, aki elolvasta már az első kötetet, de az se maradjon hoppon, aki ezzel a kötettel találkozik először, hogy tehát a második kötet önállóan is megálljon majd a lábán. 

A könyv szereplői[]

Hősök csarnoka főszereplője ezúttal is Qwersat, aki ekkor már nagy hatalmú tagja a Szent Palotának, de még korántsem az a legendás figura, akinek a Kegyetlen istenekben látjuk. Rajta kívül számos fontos szereplő visszatér az első kötetből: például Tira, Akré, Didar, Rhoa, Marrand, Acwalaq, Amtar, Segir, Nuassar vagy Séa, s ez alkalmat ad arra, hogy új oldalukról ismerjük meg őket és könnyebben megérthessük, miért lettek később azokká, akik, Színre lép továbbá néhány, az első könyvben már csak régi emlékként, anekdotákban felidézett figura, akik közül Hodrak és Oarak nagyurak, valamint Bara főeunuch, Nilfred helytartó és mindenekelőtt Semes királynő, illetve a merhana hercegek a cselekményben központi szerepet játsszanak. Mellettük pedig feltűnnek új szereplők is, akik közül egyesek puszta epizodistáknak bizonyulnak, mások valamivel több szerephez jutnak, mint a két régi udvari intrikus, Anofer tokari helytartó és Tanoker nagyúr, vagy Riqon úr, aki Hodrak nagyúr bizalmi emberéből lesz Qwersat merhana hadjáratának egyik kulcsfigurája.


1.jpg

Advertisement